Csak azé’ mer’ olyan kurvára ráértünk, azé’…

Az ’Emberteremtő’ című lemezünket tavaly június-augusztus hónapokban kalapáltuk össze az érdi Bakery Stúdióban. Volt ez az ötlet, hogy népzenei intro, aztán meg egy újabb ötlet, hogy outro is, meg aztán még hogy egy dalba még tegyünk népzenét… Ja… Mer'hogy van ez a néptáncos vérvonal, meg a falusi szellem, meg a régebbi tervek, szóval nem volt nehéz belehajszolni magunkat egy ilyen kivilágítatlan zenei boroshordóba.

Lényeg a lényeg, Hunyadi Peti – a prímás, akivel már régebbi az ismeretség – még a múlt év tavaszán rábólintott az ötletre, miközben sem neki, sem nekünk fingunk nem volt, hogy mit akarunk népzene gyanánt az új lemezre pakolni. Aztán eljött az idő és 2010 júniusának utolsó napjaiban befutott Hunyadi Peti, meg még két zenész fazon – Bohák Endre/brácsa és Tóth Gergely/nagybőgő – a Bakery stúdióba, hogy jöttünk felvételre… Hmm… Volt fejvakargatás. De aztán felbontottunk egy üveg törkölyt.

Na és akkor ott, elkezdtük megfejteni, hogy mi hová passzol, mi fér bele, meddig mehetünk el népzene címszó alatt. Kevertünk magunknak egy lájtos Krúdy-fröccsöt (9dl bor + 1dl szóda, próbáljátok ki, nagyon jó:)) leültünk négyen a társalgóban, a zenekar felpakolt velünk szemben és mint egy kedves kis paraszt lagziban elkezdték tolni a nótákat. Úgy fél óra alatt meg is volt az intro, az outro, a dalbetét na és a Krúdy. Akkor irány a feljátszó stúdió…

De itt már koránt sem mentek ilyen egyszerűen a dolgok... Ezek a népzenész fickók nem tudják mi az a metronóm. Kurva jól tolják szívből, meg zsigerből, ami ennél a műfajnál a legfontosabb. És ez így is van jó! Nem a gép mondja meg hol van az „egy” ez belülről kell hogy jöjjön, mert ha elindul a tik-tak a fülesben, akkor szétesik a banda. Na meg a füles... Hihetetlen mit össze nem szenvedtek vele, hogy a fülesben jön vissza a hangszer. És ugye a mikrofonok. Mert valahogy rögzíteni kell az akusztikus hangszereket. Az összes hangszermikrofon kapott a pofájára. Hol a vonóval, hol a hegedű hangolókulcsával, hol a nagybőgő testével, hol a nagybőgős testével billentette ki egyensúlyából az érzékeny műszert hogy olyanokat puffantak a padlón, hogy öröm volt hallgatni. Negyedóránként kellett a mikrofonállványokat visszaállítani a helyükre, mert valahogy mind útban volt. Meg is jegyezte Varga Zoli – a lemez producere – hogy 5 év alatt 50 metál zenekar nem amortizál ennyit a Bakery-ben, mint ez a három lószőrrángató. Szóval nem volt egy sétagalopp a felvétel, de annál inkább szórakoztató…

Mert ezeknek lépten-nyomon csak a hülyeségen járt az eszük. Hol egymást basztatták, hol bennünket, hol a hangszereiket. Volt néhány igazán meredek sztori, amiket persze nem tudtunk rögzíteni – többnyire a saját bénaságunk miatt – meg olyan is van, amit nem akarunk megmutatni (egyenlőre), de az alábbi kis videó is arról árulkodik, ezek a fazonok tényleg szórakoztató figurák. Nem létezik náluk stúdióidő, nincs feszített munkatempó, nincs görcsölés... 5perc munka, fél óra marhulás. Amit pedig a CD-n hallani, na az pont ettől lett ilyen ízes, hangulatos és élvezetes.

Itt éppen Forma-1 versenyautókat imitálnak hegedűkkel. Amikor az Endre „erőszakosan rábeszéli” Petit a versenyre -„Ketten jobb egyébként…” mire Ő nagy nehezen beadja a derekát, akkor még mi sem gondoltuk, hogy a végeredmény ennyire vicces lesz. Pedig mi a benzingőzről nem csak újságban olvastunk…

Mintegy 7-8 órát töltöttünk a népzenészekkel az érdi Bakery stúdióban, melyből kevesebb, mint egy óra alatt született meg a lemezen hallható végeredmény! Hogy a maradék 6-7 órát mivel töltötték a srácok? Háát… lehet találgatni…

Forma-1 bazd meg, hegedűvel, mi?