...és tudod mi volt a legjobb az egészben? Hogy megélhettük!

Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy egyszer csak jött egy fura kérdés irányunkba…

- ”Hé, srácok nem akartok leugrani a Historique Montéra?

- ”Ja de. Már indulunk is, hehehe..” –feleltük hasonló komolysággal

- ”Na de most komolyan. Van szállás, kaja, italt visztek, belépőt kaptok és ott vagytok a rallye-n!”

- ”Mi van?”

- ”Bírjuk a zenéteket és van egy ilyen lehetőség és ennyi. Van kedvetek hozzá?”

- ”Szerinted van?”

- ”Meg mondtátok, hogy a tavasszal csinálnátok klipet, szóval ha gondoljátok ott is forgathatnátok.

- ”Na állj! Hol a kandikamera?” -mert ezt már tényleg nem hittük el...

 De ez nem átverés volt. Zanzásítva valahogy így festett a sztori. Miután kiderült hogy tényleg komoly, azonnal rámozdultunk az ügyre. Vajon lenne olyan bolond, aki erre nemet felel? Mehetsz a Monte-Carlo Rallyra, haver. Akarod?

Az XLAVINA és a Kővári Barna, akikkel régebb óta ápolunk jó kapcsolatot, idén húsz évesek a pályán. Ezért úgy gondolták elindítják a Barnust egy Trabival a Montén. Ismernek, szeretnek minket és tudják, hogy megőrülünk a benzingőzös balhéktól, ezért vágták hozzánk a kérdést. Meg ugye tisztában voltak azzal is, hogy idén tavasszal klipforgatós terveink vannak (persze egészen más dalra, más ötlettel) de feldobták, hogy ha akarjuk akár ott is tudnánk forgatni, elintézik az engedélyeket is. Annyira egybe vágott minden hogy nem volt időnk felocsúdni sem (na jó nem is akartunk) szóval hagytuk is hogy sodródjunk az árral boldogan…

A kiadónkból, Lénárd Laci segített egy levelet írni a monacói autóklubnak, amelyben a Metal Hammer, a klub áldását kéri a road klipforgatásra.

 A pozitív válasz gyorsan megjött a hercegségből, úgyhogy már csak a PixelFilm-mel kellett egyeztetni és Tokay Petinek megszülni valami olyan forgatókönyvet, melyhez semmi támpont nincs. Nem tudjuk majd mikor-hol-kivel-milyen körülmények között forgathatunk, de oké… csináljunk klipet.

Mivel sem helyismeretünk, sem megalapozott ötleteink nem voltak, megkértük Szabó Laci barátunkat hogy egy ”babysittert” azért adjon mellénk, aki vágja a helyet, a kulcsfigurákat, tudja a szakaszokat és van már tapasztalata kint. Reménykedtünk egy 19 éves, hosszúcombú titkárnőben, de azt mondta a Laci, hogy erre a feladatra a Szalay Iván a megfelelő, bár nem épp titkárnőideál…

...és tényleg megfelelő volt és tényleg nem titkárnőideál -(az előbbi utóbb, az utóbbi még az elején derült ki:))

Na és ugye egy szállítót, is be kellett integrálni a sztoriba, mert nem keveset kell kocsikázni. Ferenczi Róbert Tűzoltó Dandár Ellentengernagy ült be a volán mögé, aki amellett hogy rallye őrült, épp ráért mert leesett a padlásról és törött bordával dekkolt otthon. De attól még sofőrnek jó. Meg a tengeri levegő amúgy is jót tesz a megfáradt csontoknak.  

Na, lényeg a lényeg, február 01-én nyolcan elindultunk Monaco-ba. Aztán röpke 16-18 óra alatt le is értünk. Illetve fel. Mert a hegyről ereszkedtünk le a városba. De előtte még odafent egy Helikopter leszállóra belógtunk és tényleg elindult a lavina...

Nem tudtuk kihagyni ezt a látványt! Muszáj volt forgatni itt egy kicsit...

itt meg egyenesen kötelező volt. A rajt-cél dobogó...

Aztán még egy jó szóló felvétel a yacht kikötőben… aztán másnap a nem hideg tengerparton… Pardon?

Aztán felmentünk 500 méterrel a tengerszint fölé egy kis falucskába, a szakasz befutóra...

És belefutottunk a mezőny legszebbjébe. Szerelem első látásra. Kár, hogy Oslo még Monaco-tól is messzebb van:)

További gyönyörűségek innen: 

-Parc Ferme; -rajt/cél; -tengerpart; -jég go-kartozás; -Casinó; és a bázis a Monaco-i Autóklub...

 És volt még egy folytatásos, video-teleregény - szappan-rockopera is 3 epizóddal.

És a Barnáék kis összefoglaló videója, amely némiképp összeszedettebb mint a miénk:) 

Ezért is lehet hogy a 306 indulóból -melyből mindössze 215-en értek célba- a magyar különítmény egy 26 lóerős Trabanttal! -a mezőny leggyengébb, legkisebb autójával a 203. helyen zárták a 2012-es XV. Monte-Carlo Historique Rallye-t! :) GRATULÁLUNK!

Február 05-reggel úgy kellett kirugdosni bennünket a szállásunkról, mert addigra pont elfáradtunk. Aztán még egy utolsó kör Monte-Carlo-ban és indulás haza, de nem az autópályán, hanem a tengerpart mentén Menton-ig. Ott egy jó kis halászcsárda, érdekes kajákkal (azt mondták halat eszünk, szóval biztos az volt) és aztán már tényleg irány az autópálya.

Unaloműzés gyanánt a benzinkutas pihenőknél szórakoztattuk magunkat és a talján olajfröcskölőket.  

Hajnalban valamikor egy Szlovéniai benzinkútnál letépett a szél a kút oszlopreklám táblájából egy jókora szeletet, majd a buszunknak vágta… Itt jött egy óra kényszerpihenő, a Szlovén hatóságokkal és egy izgalmas hajnali mutogatós Activity játékkal, mint utólag kiderült tök feleslegesen.

Ennek a tablának egy darabja szakadt ránk...

     A fehér busz mellett látszik mekkora is volt...

De a hazaút itt még nem ért véget. A GPS átvitt bennünket a Horvátokhoz és úgy haza. A Magyar határon egy végtelenül unszimpatikus, megkeseredett, bűn ronda Horvát határőrnő próbált szopatni. (Mert őt biztos soha senki nem szerette volna, annyira ronda volt) De az a tényleg amorf ronda. Na ő akarta velünk kipakoltatni a buszt hajnalban a mínusz 15-ben és a 80Km/h-s szélben. Aztán kijött a főnöke és elzavart mindenkit. Bennünket haza, az amorf tündért pedig az ólba.

És végre hazaértünk. A nyakig hóba, a mínuszokba, haza. És jó újra itthon… De most komolyan:)

NAGYBETŰKKEL KÖSZÖNJÜK NEKTEK EZT A FELEDHETETLEN NÉHÁNY ÁLOMSZERŰ NAPOT:

Szabó Laci, Kőváry Barna, Szalay Iván, Lakatos Balázs, Lénárd Laci, Ferenczi Robi, Tokay Peti és Dorcsák Gábor, Le Golf Bleu, Automobile Club de Monaco.

Gyerekek... KÖSZÖNJÜK! ;)