Reset-eljünk agyakat!

Amellett, hogy koncertek, meg lemezek, meg ilyesmi, a másik kurvára szórakoztató dolog az egészben, hogy olyan felettébb jól eső érzés egy kicsikét basztatni a másikat. Azért nem véletlen a mondás, hogy legszebb öröm, a káröröm, nem? Meg hát kell is az ember lelkének néha, hogy csak úgy óvatosan, vagy épp durván, ahogy a helyzet megkívánja, de odabasszon a másiknak. De most nem? Deee…

Tök véletlenül került elő a lomtárból egy kis videó. Tavaly, az Emberteremtő lemez stúdiómunkálatai közben készült a felvétel, és ahogy megnéztem, most megint sírtam a gyönyörűségtől. Gondoltam feltolom ide, hadd szórakozzon más is. 

Annyi a sztori, hogy Imi és Erik egy hosszabb és fárasztó munkafolyamatot követően, a délutáni órákban elvonult a feljátszó stúdióba, hogy egy-egy matracon szusszanjanak egy pár óra hosszát. Csak hogy estére fittek, kipihentek, strapabírók legyenek, hogyha esetleg még dolgoznánk, akkor azért, ha pedig flekkennel és itallal görbítenénk az éjszakát, akkor meg azért. És miért pont a feljátszóban volt a szundi, miért nem a hálóban? Ott jól tolja a légkondi, tökéletes hangszigetelés és jóccakát.

Ezalatt Goya és Varga Zoli a szólósávokat fejtették meg egy másik helységben. És jött az ötlet. Hogy Goya, vagy én találtam ki, az nem is lényeges, de hogy mindenki benne volt a szopatásban elsőre, az meg nem volt kérdéses. Volt kéznél egy trombita + egy akusztikus gitár. így hipp-hopp összeállt a ”Speedy Gonzales Anti-Harmonic Fuckin’ Mexican Gerilla Shake Up Super Group”.

Azért megvan mindenkiben az élmény milyen az, amikor úgy ébresztenek, hogy kibaszott nagy lármát csapnak. Ökölbe szorul még az ember talpa is és olyan érzés hirtelen, kábé mintha egy pár magasfeszültségű kábel csúszna a nyelv alá. Jó, mondjuk ezt túl lehet élni, de elég kellemes ’reset’-et kap az agy ilyenkor. Persze nem annak, aki a szarházi zajcsapók táborában van. Vagyis a konklúzió annyi, hogy jó megszopatni néha-néha a másikat. Különben csak mások szopatnának minket. Vagy nem? 

És a non plus ultrája a dolognak, hogy a végére a Super Group az össze-vissza fújás és pengetés közepette még hangnemben is egymásra talált. Így aztán tényleg beszartunk a gyönyörűségtől. Azt hiszem, kutlászok még egy kicsit a videós lomtárban, mert lesznek még ott gyöngyszemek, amiket mostantól a disznók vetnek elétek…